Csak egy anya vagyok. Egy anya, aki elveszítette a legdrágább kincsét. Egy anya, akinek a kisfia a legszebb Angyalka a mennyországban. Egy anya, aki más hasonló anyáknak szeretne segíteni ezzel a bloggal.
Nem írok bölcsességeket, napi jó tanácsokat, mert nem tudok...csak az érzéseimet a kisfiam halála pillanatától, hogy hogyan éltem meg a történteket, a hétköznapokat, az ünnepeket, milyen az élet Boti nélkül.
Mikor meghalt a kisfiam próbáltam mindenbe kapaszkodni, ami kicsit is segít, hogy mi normális és mi nem, de semmi olyat nem találtam, ami leírja, hogy igen... minden reakcióm teljesen normális. Viszont olvastam sok olyat, hogy hogyan bolondult meg, vagy éppen hogyan lett öngyilkos és még sorolhatnám. Így hónapokkal később értem meg erre, hogy írjak és az jutott eszembe, hogy hány sorstársam lehet, akinek ha egy kicsit is, de segíthetnék ezzel, és talán az én lelkemnek is segíthet, ha kiírom a fájdalmam.
Azt már tudom, hogy ez a fájdalom soha nem fog elmúlni, de egyben biztos vagyok..., hogy örökké a szívemben leszel kisfiam!
Timi
